Speciálisan nőknek szóló szolgáltatásokat indítottunk be 2010. március 7-én, a Nőnap előestéjén, a szenvedélybeteg nőknek, szenvedélybetegek női hozzátartozóinak, és azoknak a nőknek, akik szeretnének többet tudni az elsősorban nőkre jellemző függőségek megelőzhetőségéről, kialakulásáról és a segítségnyújtás lehetőségeiről. Célunk az volt, hogy a most kizárólag női szakemberek vezetésével meghirdetett új szolgáltatások védett környezetet teremtsenek az érintett nőknek, és hogy az alapítvány szervezte nyilvános események hozzájáruljanak a nőket is érintő társadalmi stigmák  felszámolásához. A programot a Fővárosi Önkormányzat támogatja.

Nő létére

…iszik!
…hogy tud így zabálni?
…hagyja, hogy így beszéljen vele?
...milyen erőszakos!
…miért nem ad jobban magára?
…hogy képes így elhagyni magát?
…miért dolgozik ennyit?
…elhanyagolja a családját!
…miért nem akar gyereket?

Ugye hányszor halljuk a sommázott kritikát? Pedig de. Mi nők is képesek vagyunk inni, zabálni, hagyni, sajnos, hogy megalázzanak, sőt erőszakosak is vagyunk, és nem adunk magunkra, és elhagyjuk magunkat, elhanyagoljuk családunkat is, és sokat dolgozunk, sőt, van, hogy gyerekre sem vágyunk. Néha mindenkivel megeshet, sokszor sokakkal, túl sokszor és segítséget érdemlően jóval többen, mint ahányan azt  el merik mondani,  és mint ahányan képesek segítséget kérni. Míg az  EU Drog Monitoring Központja (EMCDDA) már 2006-os éves jelentésében felhívta a figyelmet arra, hogy a nőknek szóló kezelési szolgáltatások még mindig csak korlátozott számban érhetők el bizonyos tagállamokban, Magyarországon ma is alig vannak ilyen programok. A szerfogyasztókkal és szenvedélybetegekkel szembeni előítéletek köztudottak, egy józan szenvedélypolitika ajánlásaival szemben a többségi társadalom hárítása és/vagy képmutatása, a kékpontosok szerint, mindennapos. Különösen nehéz helyzetbe kerülnek azok a nők, akiket bűntudatuk, szégyenérzetük és az elutasítástól való félelmeik visszatartanak abban, hogy felismerjék és felvállalják a problémáikat, hogy segítséget kérjenek. Az amerikai és nyugat-európai Ladies Night programok már bizonyították, hogy a segítséget kérő nőknek, azért hogy a lehető legbiztonságosabb környezetben érezzék magukat, fontos, hogy alkalmanként kizárólag női segítők és női szakemberek hallgassák meg őket. A program három színtéren valósul meg:

1. Prevenciós színtér : „Női Létünkre” ismeretterjesztő előadások és beszélgetések sorozata

A prevenciós színtéren egy igazán újszerű kísérletre vállalkoztunk, melyre korábban szervezetünk életében nem volt példa. Tudatosan az ambulancia falain kívülre szerveztünk ismeretterjesztő előadásokat, beszélgetéseket, közösségi aktivitásokat, kettős céllal. Részben azért, hogy demisztifikáljuk a drogambulanciáinkat azzal is, hogy kimegyünk a megszokott terünkből, hogy azokat a nőket is elérjük, akik szolgáltatásainkat nem vették még korábban igénybe, sőt talán most sincs rá szükségük, de több információval szeretnének rendelkezni a szenvedélybetegség tematikából. Másrészről, hogy a segítségkérést már fontolgató, de a változásra való hajlandóságukról döntést még nem hozó nőknek bátorítást adjunk, és megerősítsük őket abban, hogy kaphatnak szakmai segítség, illetve, hogy nincsenek egyedül nehéz helyzetükben. Utóbbi felismerése nagyon fontos lélektani segítséget jelenthet a társadalmi stigmától is tartó, vagy már szenvedő szenvedélybeteg nőnek vagy hozzátartozójának.

2011-ben eddig három alkalommal volt Nő létünkre program:

link1

link2

link3

Korábbi alkalmakról:

2010-ben, első alkalommal, Nőnek (L)enni jó? címmel az evészavarokról, mint a tipikusan nőket veszélyeztető betegségekről tartott nagysikerű előadást Dr. Ábrahám Ildikó, az alapítvány békásmegyeri ambulanciájának  pszichiátere. Az est második részében, a Rögtönzések Színháza a LAKMUSZ társulata vitte színpadra a beszélgetés nyomán felbukkanó történeteket és érzéseket, felszabadult közös játékba vonva ezzel a megjelenteket. A következő alkalommal „A szerelem mítosza, a társfüggőség valósága” címmel a párkapcsolati társfüggőség volt a nyilvános előadás témája, a Széchenyi Fürdő Pálmatermében. Előadó Komáromi Éva addiktológiai szakpszichológus, a téma elismert hazai szakértője, a Kék Pont központi ambulanciájának munkatársa. Az előadást beszélgetés követte, melybe meghívott vendégként, Rácz Zsuzsa, a Kábítószeretet és a Terézanyu-könyvek szerzője is bekapcsolódott. 80 fő vett részt e programon, és az előadás után megkezdett diskurálást a fürdő gyógymedencéiben folytattuk.

Júniusban „Konty alá nézünk” címmel a női alkoholizmus tabutémája, Dr. Bodrogi Andrea addiktológus-pszichiáter felvezető előadásával olyan mértékben kiverte a biztosítékot, hogy az előadást is félbe kellett sajnos szakítanunk, mert egy villanyvezeték tényleg kiégett a falban. Októberben felújítva ismételtük meg ezt az előadást, kiegészítve azzal is, hogy a Stúdió K meghitt színpadán két civil érintett, ma már józanul élő hölgy, Annamari és Bea is megosztották velünk tapasztalataikat, elmesélve saját ivásaik és felépülésük történetét. „Csak a baj van velem?” címmel a szóbeli bántalmazásban, verbális erőszakban élő nőkről beszélgettünk Erdei Kata pszichológus előadását követően, bevonva Acsády Judit szociológust, gender-kutatót,  és Kuszing Gábort, a Stop-Férfierőszak projekt vezetőjét is. Az AIDS elleni küzdelem világnapján az intravénás női droghasználók helyzete volt terítéken, a Józan Babák Klubbal együttműködve. Kováts Virág szociológus-szociális munkás a Csere Csak Csajoknak program koordinátoraként e programcsomagnak a Kontakt tűcsere programjában megvalósuló részét  mutatta be, ezt követte Kaló Zsuzsa, viselkedéselemző, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetét képviselő munkatársának  előadása, majd Mándi Bettina,  a Józan Babák Klub egyik alapítója mesélt magukról. A nagysikerű párkapcsolati társfüggőségről szóló előadás folytatásaként, a szülői társfüggőség kérdéseit vizsgálta komáromi Éva pszichológus másik előadása is, amely szülők részvételével valósult meg és a Véget nem érő gyerekkor címet kapta.  Végül 2010 zárásaként, egy könyv adta az ünnepek előtti utolsó Nő Létünkre rendezvény apropóját, Hoppál Bori „Kebelbarátnők” című könyve kapcsán ismerkedtünk a női testtudat fejlesztés lehetőségeivel, tudva azt is, hogy a súlyos önértékelési zavarok, testképzavarok igen komolyan hozzájárulhatnak egy kóros viselkedés vagy szenvedélybetegség kialakulásához. Az elméletet itt is gyakorlati testre-hangolódás követte egy mozgásterápiás bemutató órán keresztül. Összességében a programsorozatról elmondható, hogy népszerű volt, alkalmanként 30-80 fő között volt a megjelentek száma az első évben.

2. Terápiás színtér: Csak a baj van velem”- női pszichoterápiás zárt csoport, szóbeli erőszakban érintett nőknek

A kizárólag nők részére meghirdetett csoporttal elsődleges célunk az volt, hogy  védettséget és biztonságos környezetet nyújtsunk a gyakran férfiak bántalmazásától, abúzustól szenvedő nőknek. (gyermekkori bántalmazás, szexuális bántalmazás), Az azonos című előadás után, Erdei Kata pszichológusunk, pszichodramatista vezetésével hirdettük meg az ingyenes pszichoterápiás csoport lehetőségét. Csoportunk célja a nőket érintő szóbeli bántalmazás felismertetése és pszichológiai szempontú átdolgozása volt.

3.Ártalomcsökketnő színtér: Csere Csak Csajoknak program

A nyolcadik kerületben működő Kontakt ártalomcsökkentő tűcsere programunkban, az intravénás droghasználó nőknek és a tűcsere programba járó szerhasználók női hozzátartozóinak március 8-től két hetente hétfőnként, „Csere Csak Csajoknak” felhívással, speciálisan nőknek szóló szolgáltatásokat kínálunk, kizárólag női szakemberekkel. Itt a halmozottan hátrányos helyzetű nők számára alapvető egészségügyi és szociális szolgáltatásokat terveztünk, úgy mint orvosi, védőnői és szociális munkás konzultációt, HIV és hepatitis szűrést, általános életvezetési, higiénés és táplálkozási tanácsadást, óvszer és terhességi teszt hozzáférést, családtervezési és gyermeknevelési ismeretek terjesztését, szex-edukációt, jogsegélyszolgálatot és internethozzáférést kínálunk. További részletek a "Csere Csak Csajoknak" programról itt.